Horvátország szokatlan alakú. Délen Dalmácia hosszan nyúlik el a Balkán-félsziget nyugati oldalán. A képzeletbeli „árboc” végén zászlóként terül el kelet felé Horvátország szárazföldi része, mely Szlavóniát és Baranyát is magába foglalja. Északnyugaton az Isztria pajzsként nyúlik az Adriai tengerbe.
Horvátország egy kontinentális törésvonal mentén helyezkedik el, emiatt gyakoriak itt a földrengések. Az erősebb rengések, mint az 1667-es dubrovniki, szerencsére ritkák. Kisebb földmozgások azonban gyakran előfordulnak, legutóbb 1996-ban volt rá példa, a még kisebb rengések meg teljesen hétköznapinak számítanak.
Horvátország tájai nagyon változatosak, a lakatlan sziklás szurdokoktól, a meredek folyóvölgyeken át, az Adria déli részéig elterülő, lélegzetelállítóan gyönyörű csipkézett partvidékig, amelyet sok száz sziget tarkít. Az Isztria-félszigettől a Gorski Kotar felé terül el, és Zagorje szőlőtermő borvidékig nyúlik el a fennsík. A karsztoknak nevezetett vidéken láthatjuk a porózus mészkőből kialakult földrajzi képződményeket Gorski Kotarban, a közeli Isztrián és a Velebit-hegységben a szél, az eső és a sziklák kukovinak nevezett furcsa alakzatokat hoztak létre. Gúnynevek és legendák tapadnak ezekhez a sziklaalakzatokhoz, valamint a part menti több ezer, sziklás szigethez, melyek egy ősi hegylánc maradványai. A polgárháború kitörése előtt turisták ezrei járták ezeket a tájakat.
A meredek hegyvidéki részeken nagyon kevesen élnek, emiatt a vidék erdei érintetlenek, és Dél-Európa legszebb erdős vidékeihez tartoznak. A tengerparti részek azonban nagyon sűrűn lakottak, a turizmusból származó bevételek adják a megélhetési források jó részét.
HegyvidékLenyűgöző csipkézett hegycsúcsok képezik a határvonalat Horvátország tengerparti és szárazföldi területei között. Az ország legmagasabb pontját 1830 méteren találjuk a Dinári hegységben. A kietlen mészkőgerincekből álló hegység szinte a tengerből emelkedik ki, s ritka állatfajoknak is otthont kínál, közöttük ragadozó madaraknak és medvéknek is. Az ország területének 40%-át borítják hegyek. A magasabb részeken birkákat legeltetnek és lábasjószágot tenyésztenek. A magasságtól és a mikroklímától függően vegyes erdőkben fenyőfélék, gesztenye és bükk nő. Az őshonos állatok közé tartozik a medvén kívül a farkas, a vaddisznó, a hiúz, a borz, a róka, az őz és a zerge. A zergéről sokáig azt hitték, hogy végleg eltűnt, de Szlovéniából már vagy egy tucatnyi zerge érkezett. Az erdőgazdálkodás célja az erdőirtás megakadályozása. Az erdők az ország felszínének majdnem 30%-át borítják.
AlföldA nagy vízválasztó Dinári hegység mögött terül el a Pannon-síkság hatalmas medencéje, amely túlnyúlik az ország határain, s egészen a Balkán közepéig húzódik. Az alföldet nagy folyók határolják, amelyek egyben az ország határát is kijelölik. A Pannon-alföld az ország éléskamrája. A síkság vidéke mezőgazdasági szempontból az ország legfontosabb régiója. A szépen gondozott területeken kukorica, búza, répa, káposzta és burgonya valamint alma terem. A síkságot egykor beborító tölgyerdőkből mára szinte semmi sem maradt meg, bár a nemzeti parkok védelmet biztosítanak számukra. A szlavón tölgyesek már az ókortól fogva egész Európában nagyon keresett volt, kitűnő minősége, rendkívüli szilárdsága miatt. Ebből építették a velencei és dubrovniki flották hajóit.
A TengerpartHorvátországot régóta jövedelmező kapcsolat fűzi a tengerhez. Az országhatárok a történelem folyamán mindig is képlékenyek voltak, s a különböző politikai hatalmak befolyásától függően változtak az évszázadok során. Az Adriai-tenger azonban az ország megszelídíthetetlen szövetségeseként mindig is biztonságos kereskedelmi útvonalakat és bőséges élelmet kínált. Az ország legismertebb része az Adriai-tenger partvidéke. Szigetek százai, apró halászfalvak, reneszánsz paloták és erődszerű citadellák jellemzik vidékét.
A földrajzi adottságok, vagyis a mészkő fekükőzet, valamint a felszíni vizek jellemző hiánya miatt a növényzet alacsony, a bóra szél elől mészkő kerítésfalak adnak menedéket, melyek mögött birkák legelnek és szőlő terem. A part menti zátonyok víz alatti fehér sziklái visszatükrözik a napsütést, így alkotva meg a sokak által keltett azúrkék színárnyalatot.
