Horvátországban a gyáripar a nagyvárosokban koncentrálódik és a munkaerő 20%-át foglalkoztatja. A szolgáltatóipar nagyütemű fejlődésnek indult, azon belül is az idegenforgalom, amely a háború 10 keserű éve után, jelenleg a lakosság 7%-nak a megélhetési forrása. Az üdülőhelyek friss hal iránti megnövekedett igényének köszönhetően ismét virágzik a halászat, és egyre több helyen tenyésztenek éti kagylót, főleg a Limski-csatorna mentén, valamint a Ston környékén. A termőföldek jó része privatizált, racionalizálták a növénytermesztést, emiatt már kevesebb fő foglalkoztatását látja el a mezőgazdaság. Ugyanakkor fellendült a gyümölcs- és szőlőtermesztés is, s egyre jobb minőségű termékeket állítanak elő.
Az építőiparban foglalkoztatottak száma egyre magasabb, a munkaerő 7%-a dolgozik ebben a szektorban, mivel a háborús konfliktusokban megsérült és lerombolt köz- és magánépületek sürgős helyreállítást igényelnek. A turizmust segítő infrastruktúra (pl. úthálózat) építése is ezen iparág dolgozóinak számát növeli.
Horvátországban a népesség életszínvonala jó, mégis magas a munkanélküliség, amelyet a horvát elképzelések szerint sikerül majd csökkenteni, ha az ország felvételt nyer az Európai Unióba, illetve, ha ekkor versenyképes áron tudnak termőföldet, energiát és munkaerőt biztosítani. A modern úthálózat kiépítése, új autópályák kialakítása, a vasúthálózat modernizálása és a kikötők tervezett fejlesztése mind segít a magas munkanélküliségi ráta visszaszorításában.